Két hónapja tartó renoválás után vagyunk, de még nincs vége a megpróbáltatásoknak, hiszen hatalmas a felfordulás. A „rendrakás” kimerítő művelet, mert minden dolgot egyenként kell helyére vinni. Tulajdonképpen naponta rendet kell rakni, egyébként átláthatatlan káosz lesz úrrá az életterünkön.. Az istentisztelet nem más, mint helyére viszem életem dolgait, azaz az Úr elé. „Odajárulni” az Úrhoz, és ezáltal mindent „odavinni” az Úrhoz: ez az istentisztelet lényege. Az örömből így lesz rajongás helyett alázat, a gondokból pedig kétségbeesés helyett erő és megoldás. A „kultuszra” nem az Istennek, hanem az embernek van szüksége. Igénk szerint az áldozat bemutatásánál nagy szerepe van az áldozó embernek, aki a szent helyre, az Isten színe elé vitte áldozatát. Isten temploma Krisztus, vigyük elé dolgainkat, mert csak így lesz a kínzó rendetlenségből üdvösséges rend.
2Korinthus 1,1-11
416. dicséret