Istenhez való viszonyulásunk lehetőségeit szemlélteti ez a példázat. Hangzatosan hirdetem, hogy az Övé vagyok, ügyesen fenntartok minden látszatot, de hétköznapjaim ezernyi dolgában mondok nemet az Úrnak. Vannak olyanok, akik először nemet mondanak az Úr hívására, később azonban megfordul az életük, és Jézus Krisztus nem tökéletes, de engedelmes tanítványai lesznek. Egy harmadik csoportról Jézus nem beszél, mert olyan ritka: akik hirdetik és cselekszik is az Úr akaratát. Ezek nemcsak azt veszik komolyan, amit Jézus Krisztus értük tett, hanem azt is, amit az Ő parancsára és erejével ettől kezdve nekik kell tenni. Melyikhez tartozunk a három közül? Sajnos, sokan az első csoporthoz sorolódunk: tudjuk a „leckét”, ám a hétköznapok éles helyzeteiben csődöt vall Krisztus-követésünk: legyőznek könyörtelen érdekeink, hiúságunk, gyarlóságaink. Szomorúan tapasztalom, hogy egyáltalán nem „krisztusi” a „keresztyén” ember: a kemény kinti „terepen” olyan, mint a többi…
Jeremiás siralmai 3
55. zsoltár