Különbséget kell tenni fizikai és hitbeli látás között. A fizikai látás során a tárgyakról érkező fénysugarakat érzékeli a szemünk, ezért a teljes sötétségben semmit sem látunk. A szem itt a külső fényt érzékeli. A hitbeli látás során azonban a szívünkben gyúlt világosság tükröződik a szemünkön, az lámpásként világít és utat mutat még a legsötétebb időszakokban is. A szem ebben az esetben a „felülről” kapott, belső fényt sugározza szét. Az Isten gyújtott világosságot a mi szívünkben (2Korintus 4,6). Ha a szemünk nem ragyog, nincs bennünk világosság, és ha sokakban nincs belső, felülről való világosság, akkor egyre inkább ránk borul e földi létben a sötétség. A külső fényt a szemünk érzékeli, a krisztusi fény pedig ragyog a szemünkben. A fizikai fényben az orrunkig látunk, a krisztusi fényben pedig az örökkévalóságig.
Ézsaiás 55
23. zsoltár