Luther szerint a napon izzó kőnek nem kell külön megparancsolni, hogy forró legyen! Ez „állapotának” természetes velejárója. Aki Isten Krisztusban közölt szeretetét megtapasztalta, az tudja, hogy szabad adnia. Sőt, „jobb adni, mint kapni” (Cselekedetek 20,35). A hívő ember nem lehet közömbös a nyomorúság iránt. Az Ige üzenetét illetően lényegtelen, hogy egy igazságos társadalom eltűntethetné-e a nyomorúságot a földről, vagy ez egy utópia csupán; hiszen az „adásban” nemcsak arról van szó, hogy enyhítek valaki szükségén, hanem főként arról, hogy az „adó mozdulat” minden boldog kapcsolat és közösség lényege. Ha adni tudok, ettől leszek én magam gazdagabb. Ha boldoggá teszek valakit, ettől leszek én magam is boldog (4). Adni, egészen az önátadásig. E nélkül lehet egy társadalom, egy közösség „igazságos” és szükség nélküli, de boldog soha.
Ézsaiás 52
450. dicséret