A hősi kitartást büszkén emlegetjük, míg a menekülést többnyire alávaló dolognak tartjuk. Pedig itt Istentől való parancs a menekülés, aminek engedelmeskedni kell. Vannak olyan helyzetek, amikor nem az ellenállás, az önfeláldozás, hanem a veszedelem elől való értelmes kitérés az Isten akarata. Jákób Ézsau elől, Mózes a fáraó elől, Pál a zsidók elől menekült. Nagy kérdés: kitérés, vagy kitartás? Isten utasítása ezzel kapcsolatban mindig egyes esetre vonatkozik. Ezért soha nem vagyunk igazán illetékesek arra, hogy embertársaink ilyen döntéseit értékeljük és felülbíráljuk. Józsefnek és családjának most kitérni kellett a veszedelem elől, de eljött a nap, amikor nem múlt el a keserű pohár, és engedelmessé kellett lenni egészen a kereszthalálig, hogy a halál Egyiptomi fogságából is kihozhassa az Úr a gyermekeit. Aki részesült ebben a krisztusi győzelemben, az többé nem fél, még akkor sem, ha most éppen menekülnie kell egy értelmetlen áldozatvállalás elől az értelmesebbért. A „menekülő ifjú” nagypénteken az életét félti (Márk 14,51-52), Jézus azonban most azért menekül, hogy majd feláldozhassa az életét sokakért.
Ézsaiás 38
349. dicséret