Vajda János komponált egy operát „Barrabás” címmel. Bizonyos műveket nem szabad teológusként megközelíteni, mert akkor éppen az üzenetet veszítjük el. Egy művészeti alkotáshoz elsősorban emberként szabad közelíteni. Ez a gyönyörű zenéjű mű Karinthy Frigyes története alapján született, miszerint a feltámadott Jézus újra ítéletet kér Pilátustól, ismételt esélyt adva Pilátusnak és a népnek a helyes választásra. Pilátus ismét megkérdezi a tömegtől: kit bocsásson szabadon? Egyénenként mindenki Jézus nevét mondaná, összességében mégis úgy hangzik, hogy az emberek újra Barabást kiáltanak. Óriási titok, hatalmas kérdés. Te kit választanál? Kit választasz gondolatban, és kit ténylegesen? Mennyiben meghatározott a választásunk? Hiszen ebből a választásból adatott nekünk a megváltás. „Aki az Isten határozott döntése és terve szerint adatott oda, ti gonosz kezeitekkel felszegeztétek és megöltétek” (Cselekedetek 2,23). A teológiai kérdés titka ellenére a kérdés hétköznapi oldala elevenünkbe vág: kit választasz a mindennapokban, Jézust, vagy Barabást?
Ézsaiás 30,19-33
344. dicséret