Jézus templomról szóló jövendölése meghirdeti az ítéletet minden mulandó felett, ami fogva tartja az emberi szívet. A salamoni templomot a fogságból hazatérők szerény lehetőségeik között újjáépítik, majd Nagy Heródes politikai érdekből a zsidók kedvében akar járni, és pazar módon átépíti a jeruzsálemi templomot. A hatalmas méretű, hófehér és aranyozott szélű kövek a napsütésben káprázatosan ragyogtak, és ámulatba ejtették a város felé közeledő embereket. Isten ajándéka minden szépség, és minden, ami őszinte gyönyörködésre indít, de ne feledjük, hogy e világ sok-sok szépsége mind múlandó. Gyönyörködni szabad, de fogva ne tartsa a szívemet az, ami ideig való. Babits kérdezi: „e sok szépség mind mire való…miért nő a fű, ha egyszer leszárad, és miért szárad le, ha újra nő”? Jézus jövendölése ugyanakkor meghirdeti Isten ítéletét a hamis vallás felett. Az igaz vallás soha nem lehet öncélú, tanaiba és kegyességébe zárt, hanem mindig az Isten dicsőégét kell szolgálnia, a másik emberért végzett szolgálatban. Jézus Krisztus nem tud a templomban gyönyörködni, amíg nem látja a templom élő hitű népét, amely  maga lesz élő kövekből felépült templommá, hogy áldássá lehessen a világban.
Ézsaiás 24
335. dicséret