Egyik fiatal testvérünk messze idegenben dolgozott egy évet. Döbbenetes volt számára az ottani felszínesség, amely nem akart problémákról tudni. Több embert jól ismert, minden bajukkal együtt, miközben ezek mosolyogva állították, hogy ők nagyon is jól vannak. Ott ugyanis szabályosan kiközösítik azokat, akik szembesülni akarnak a problémáikkal. Vannak olyan kultúrák, ahol nem lehet „kiáltani”, pedig demokratikus országok. Igénkben ez a vak ember koldult, kiáltott, majd követte Jézust. Aki így tud kiáltani, az nem csupán gyógyulásért, hanem megváltásért fordul az Úrhoz. Ebben a kiáltásban több rejtőzik, mint amit megfogalmaz: „Uram, hogy lássak! A könyörgés kifejezi azt, hogy tudom, mi a nyomorúságom, ezért nem mást okolok, és tisztában vagyok azzal, hogy a valóságos bajomon ember nem segíthet, csak a könyörülő Isten. Az élő hit teljesen rábízza magát az Istenre, és azután kapja a boldog tapasztalatot: „a hited megtartott Téged”. Nem lehet, és nem is szabad mindenütt kiáltani, de az Úr színe előtti őszinte kiáltás olyan könyörgés, amely valóságos gyógyulással ajándékoz meg.
Ézsaiás 14
38. zsoltár