Jézus rendszeresen megtöri a szombatot. Az evangéliumok tudósítása szerint szombatnapi gyógyításról hétszer olvasunk. A szombatnapi parancs annak ígérete, hogy eljön majd valaki, aki elhozza zaklatott világunkba a végleges nyugalmat, és aki által Isten békessége betölti az életet. Ezért a szombat Isten ajándéka az embernek, az emberért. Az ószövetségi szombat Jézus Krisztus előképe, és amikor Ő eljött, akkor ez a parancs betöltést nyert. Isten többé nem a szombathoz, hanem a Jézushoz való viszonyában szemléli az embert. Aki szombatot ünnepel, az még mindig Jézus első eljövetelét várja, aki pedig már eljött. A vasárnap azonban nem szombat-pótlék. A keresztyén ember azt a napját szenteli Istennek, amelyiket akarja. Mivel a hét első napján támadt fel az Úr, ezért ezt a napot szenteljük az Úrnak; de erre azért nyílik hivatalosan is lehetőség, mert a vasárnap egyébként is szabadnap. Krisztus követői szabadok ebben a kérdésben, mert az ünneplésünk lényege az, hogy Jézus Krisztust ünnepeljük, és Rajta kívül ne ünnepeljünk mást. Krisztus pedig ura a „szombatnak”. Pál egyenesen küzd azért, hogy a napok rabságába visszatérjenek Krisztus követői (Galata 4,9-11). Erről a kérdésről vitatkozni sem érdemes!
Eszter 5
501. dicséret