Gyermekkoromból emlékszem olyan idős nénikre, akik a rengeteg munkától megnyomorítva olyannyira meggörnyedtek, hogy már nem tudtak felegyenesedni. Nemcsak fizikai, hanem lelki terhek alatt is meggörnyedhet az ember: bűnök, terhes emlékek, betegségek alatt nyöghetünk. Aki lelkileg meggörnyedt, az elvesztette kapaszkodóit, önmagát, Istenét. Munkácsy festményén, a rőzsehordó lány, fiatal ugyan, de görnyedt szomorúsággal hordja terhét, nem a hátán lévő rőzsét, hanem azt, ami a szívét nyomja. Minden meggörnyedés alázatra kényszerít, egészen a rádöbbenésig, hogy csak az Úr ad szabadulást:  akkor ott szombaton (mert Ő ura a vallási szabályoknak is), végérvényesen azonban vasárnap, amikor „valóban feltámadott az Úr!” (Lukács 24,34).
Eszter 1
486. dicséret