A sáfár egy a szolgák közül, akit a gazda egy időre a szolgák fölé rendelt, hogy amíg azok dolgoznak, kiadja nekik az ételt idejében. Tehát valaki fölé rendeltetni még több szolgálatot és felelősséget jelent. „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak” (48). Aki az öt talentumot kapta, annak még ötöt kellett hozzá sáfárkodni, míg az egy talentumosnak, csak még egyet, noha ő sem áshatta volna el az egy talentumot, irigykedve arra, aki ötöt kapott (Máté 25,14-30). A sáfárnak nincs semmije, minden a gazdájáé; tőle kapta egy időre azért, hogy másokat tápláljon (!) vele. A kapott javakkal el kell számolnia. Boldog az a sáfár, aki hűséges a szolgálatban, mert az Úr egész vagyona fölé rendeli. Minden a gazdáé, de a gazda mindent a hű sáfárnak ajándékoz, mert hogyne ajándékozna oda nekünk Krisztussal együtt mindent (Róma 8,32). Ez a „minden” az üdvösség, Isten országa.
2Királyok 21
11. zsoltár