Nem véletlenül tartották Keresztelő Jánost nagyobbnak, mint Jézust (27-28). Akkor is az olyan ember volt a népszerű példakép, aki nem ingadozó nádszál, kitéve mindenféle szélnek, hanem olyan, mint a tölgy, amelyik inkább eltörik, minthogy meghajoljon. Keresztelő János kemény volt; ő nem hajlékony, nem alkalmazkodó-képes. Ma is ez az „ideális” ember. „Ha én zászló volnék, sohasem lobognék, Mindenféle szélnek haragosa volnék, Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, S nem lennék játéka mindenféle szélnek”. Keresztelő János valóban a legnagyobb próféta (26), sőt több: Jézus útkészítője. Az Isten országának értékrendje mégis más, Jézus Krisztus is más. Ő nádszál volt, törékeny és érettünk megtöretett, olyannyira „hajlékony”, hogy még a bűnös nővel is közösséget vállalt. Jézus a megtört nádszál életeket nem töri el (Máté 12,20). A nád erősen gyökerezik az iszapban, hajlékony, de nem ingatag. Minden sudár tölgynél nagyobb az a legkisebb nádszál (28), akit az Úr szeretete vezet. Semmilyen „elvhez” való kőkemény ragaszkodás nem írhatja ezt felül.
1Királyok 12
76. zsoltár