Ma egy hívő testvérünktől szeretettel megkérdeztük, hogy megkínálhatjuk-e kávéval, mire ő döbbent csodálkozással meredt ránk, hogy soha életében nem ivott kávét. Nem mondta, de mégis sugallta, hogy a hívő ember nem él semmiféle kedélyjavító szerrel. Íme, ma is óriási kérdés az, amivel Pál küzd. Rómában is kialakult két párt: az „erősek” és a „gyengék” pártja. Az „erősek” bátran éltek a Krisztusban kapott szabadságukkal, és nem függtek ételektől, italoktól, ünnepnapoktól; míg a „gyengék”, zsidó származásuk folytán még ragaszkodtak ezekhez. Pál hangsúlyozza, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, mert nem az a lényeg, hogy mi mit teszünk, hanem Isten mit tett értünk. Próbáljuk elfogadni egymást, legalább a Krisztus családján belül. Senki ne tegyen olyat, ami meggyőződésével ellenkezik. Egy azonban kötelező: feladni az egymással szembeni előítéleteket. Ki az igazi keresztyén? Éppen az, akinek ez így nem elsődleges kérdés.
2 Sámuel 11
316. dicséret