Az eredeti görög szöveg sok esetben olyan többletet rejt, amit nem lehet igazán lefordítani, pedig az Úr üzenetét éppen ez a többlet hordozza. A magyar nyelvben számot adunk, míg a görögben ugyanez „szóadás”. Ezek szerint az ítélet napján nem számot adunk az Úr előtt, hanem szót kapunk az Úrtól. A kettő között pedig lényeges különbség van. Aki számot ad, az táblázatokkal, adatokkal, grafikonokkal próbálja igazolni teljesítményét, és bebizonyítani életének értékét. Ma, egy eredmény-centrikus világban ez kiváltképpen érthető. Az Úr előtt azonban nem számot adunk, hanem szót kapunk, beszélgetünk; vagyis ott semmi helye nem lesz annak, hogy saját eredményeinkkel dicsekedjünk (hiszen az Úrtól lett az is), hanem csak az számít, hogy az Ő kegyelmet kínáló szavát, Igéjét megragadtuk-e, és Krisztust befogadtuk-e?
2 Sámuel 10
314. dicséret