Tele vagyunk önmagunkkal. Mindenki ontja a másikra önmagát. Erre modern korunk kommunikációs eszközei ezernyi lehetőséget kínálnak. Barth Károly hangsúlyozza az „Ember és embertárs” c. művében, hogy legtöbb szavunk üres és barbár szó, mert beszélünk anélkül, hogy megszólítanánk a másikat, és igazából kíváncsiak lennénk a másikra: így csak elbeszélünk egymás feje felett. Ebben a tendenciában bántó agresszivitás tapasztalható, mert önző módon rátelepszek magammal a másikra, és megfojtom a másikat. Ez történhet céges érdekből ugyanúgy, mint kegyes szeretetből, amely pontosan és könyörtelenül meghatározza, hogy mit és hogyan kell hinni. Igénk másra buzdít. Először figyelj az Úrra, hogy figyelhess a másikra, és csak a kellő időben és szeretettel szólj! Akkor se önmagadból, hanem az „Úrból”.
2 Mózes 33
126. zsoltár