Mit mond e nehéz Igére Ravasz László? Idézi a katolikus értelmezést, miszerint Krisztus, halála és feltámadása között a pokolban hirdette a szabadulást azoknak a hívőknek, akik az ő születése előtt haltak meg, s azokat kihozta onnan. Mi reformátusok valljuk, hogy Krisztus, halála és feltámadása között test szerint a sírban  pihent, lelke pedig az Atyánál volt. Valljuk azt is, hogy a Krisztus születése előtti hívőket nem kellett a kárhozatból kiszabadítani, mert nem kárhoztak el, hiszen Krisztus, mint Ige számukra ismert volt: „Ábrahám látott engem és örült” (János 8. 56-57). A pokol nem egy hely, hanem egy állapot. Jézus Krisztus testté léte előtt is, mint Isten Igéje prédikált a kárhozat tömlöcében élő embernek. Noé idejében Noé által szólt Jézus Krisztus. A pokolra szállást Krisztus a Golgotai kereszten élte át, amikor magára vette a kárhozat teljességét, az Istentől való elvetettség állapotát.
2 Mózes 23
163. dicséret