Aki szeretné, hogy örömtelibb legyen az élet, az szóljon, és cselekedjen jót, azaz száját és cselekedeteit tartsa távol a gonosztól, és mindenben keresse és kövesse a békességet. Ezzel Igénk hangsúlyozza, hogy e földi lét nyomorúságait mi okoztuk és okozzuk magunknak. Önzésünk ajkainkat és kezeinket szüntelenül kiszolgáltatja a gonosznak. Kezdjünk el jót gondolni, szólni, és tenni. Mi kezdjük el, ne várjunk a másikra. Ehhez persze az Úr indítása, újjászülő kegyelme kell. Mennyi hétköznapi nyomorúságtól tisztulna ki az életünk, és lehetne örömtelibb a világ, ha nem nyomorítanánk agyon egymás életét, miközben felragyog nekünk a Krisztus, aki azoktól a nyomorúságoktól is megszabadított, amelyeken emberi erővel nem tudunk úrrá lenni. Törekedjünk tehát a békességre. A tartós konfliktus felemészt. Ne elvtelenül tegyük ezt, hanem krisztusi szeretettel, a megbékéltetés szolgálatát végezve.
2 Mózes 22
36. zsoltár