GYÁSZ, REMÉNYSÉGBEN. – 1. Foglaljuk össze az egész fejezetet. Ábrahám felesége, Sára meghalt. Ábrahám meggyászolta, elsiratta, majd intézkedett a temetéséről, és a keleti alku szabályai szerint a hettitáktól szántóföldet vásárolt, rajta egy barlangsírral. Kánaán földjén ez volt az első tulajdona, a későbbi Hebrón városában, ahová eltemette Sárát. Ezzel Ábrahám végleg elkötelezte magát az Ígéret Földjén: hátat fordított a réginek, és az Isten ígéretei szerint, teljesen újat kezdett (1–20). – 2. Isten gyermeke is gyászol, fáj neki szerettei halála. Aki hitben élt házastársával, és az Úrban egy testté lettek (1Mózes 2,24), az tudja, mit jelent, ha házastársa meghalt: elárvulunk, és elviselhetetlennek tűnő fájdalom keríti hatalmába az embert. Ábrahám, gyászolt, sírt (1–2). – 3. De aztán Ábrahám felkelt (3), intézkedett, és egy sírhely lett számára nemcsak első tulajdona, hanem a jövő ígérete is. Jézus Krisztus feltámadása óta tudjuk: itt a halál az Úr, de Isten legyőzte a halált (1Korinthus 15,20). Kelj fel bátran, intézd a dolgaidat, a legfájdalmasabb időben is reménységgel, és felragyog közben a Krisztus, a jövő… (Efezus 5,14).

Máté 9,9–17

299. dicséret