Jób is vallja, hogy ISTEN BÜNTETÉSE ELŐBB–UTÓBB UTOLÉRI A GONOSZT (18–20); – azt, aki látható, tetten érhető gonoszságaival gyötörte embertársait (21). – 1. Csak Isten kegyelméből állhatunk meg a végső ítéletkor (23). – 2. De vigyázzunk, mert Isten bűnt elfedező kegyelmével nem élhetünk vissza. Pedig ezt tesszük, mert Istenre hivatkozva is folyton halálra gyötörjük egymást.* A másik gyötrésének művészei vagyunk. Ehhez nem kell feltétlenül látványosan elvágni a másik torkát, és mégis tetten érhető, konkrét ármánykodással terhelt az életünk.** A barátok kegyes irgalmatlansága is gonoszság, amiből meg kell térniük. Ne akarjuk a saját gonoszságunkat és az ebből fakadó sok nyomorúságot és igazságtalanságot az Úrra hárítani. – 3. Ne feledjük, ha most jól megy nekünk, ahhoz Isten adta a tehetséget, az erőt, a szépséget (22–25); – és bármikor fordulhat a kocka. Ez lehet Isten ítélete is rajtunk, amely valóságos megtérésre hív. Jób ezzel a figyelmeztetéssel barátait is megtérésre hívja. Bizony lesz isteni igazságszolgáltatás, végső rendeződés, elszámoltatás. Csak kegyelemben, Krisztusban állhatunk meg. Jób ezt tudja, ő kegyelem alatt van.

Cselekedetek 25,6–12

26. zsoltár

Hozzáfűzés az igeszakasz magyarázatához:

* – Ezt a gyötrést pedig „tökéletesen” műveljük: – világban, egyházban, munkahelyen, gyülekezetben; – hitetlenül és áhítatos kegyességgel egyaránt.

** – Ha ebből a folytonos, egymást gyötrő gonoszságból nem térünk meg, Isten még a végítélet előtt lesújthat ránk, mert egyszer azt mondja erre, hogy elég volt.

– Amíg ebben a világban ítél meg, még a valóságos megtérésre hívhat ítélete; – azért azt tekintsük kegyelemnek.