– 1. A királyság dicsősége helyett Saulnak fel kellett vállalni a megvetést és gyalázatot. Az extatikus prófétákat semmibe vették, társadalmi elismertségük nem volt. A révület, egy külső szemlélő számára pedig az érintettre nézve eleve megalázó, még ha akkor ez őbenne nem is tudatosul. Nem lehet Istennek kedves vezető az, aki nem tanult előtte alázatot, mert az ilyen az Úr ügyéért sem képes elhordozni a szenvedést, hiszen igazából az ilyen csak a saját dicsőségét keresi. (10-12) – 2. Isten Lelke gyakran megengedi ezt a révületet övéi életében is, mert az embernek szüksége van arra, hogy tudata egy időre, valamilyen formában kikapcsoljon, pihenjen, egyébként megőrülünk… A révület éppen annak jele, hogy az ember mennyire törékeny és gyenge. Ezt Saulnak is át kellett élni, mindjárt szolgálata elején. (10-12) – 3. A révületből ki kell józanodni, hogy hasznossá lehessünk, hogy megtaláljuk azt, amit az Isten, a másik emberért ránk bízott; - legyenek azok éppen szamarak, vagy egy időre „valamiféle királyság”. Mindezek Sault a szolgálatára tették alkalmassá, hogy utat készítsenek az Isten szerint kedves királynak, Dávidnak. (13-16)

Márk 6,7-13

396. dicséret

* A teljes magyarázat:

Isten megváltoztatta Saul szívét (9).

– 1. A királyság dicsősége helyett Saulnak fel kellett vállalni a megvetést és gyalázatot.

Ezeket az extatikus prófétákat semmibe vették, társadalmi elismertségük nem volt.

Általános vélemény szerint valamirevaló ember nem csatlakozott ezekhez a „senkiháziakhoz”, akiknek nem volt atyjuk, vagyis származásuk is kétséges volt.

Saulnak emiatt rossz hírét keltették.

A révület, egy külső szemlélő számára pedig az érintettre nézve eleve megalázó, még ha akkor ez őbenne nem is tudatosul.

Nem lehet Istennek kedves vezető az, aki nem tanult előtte alázatot, mert az ilyen az Úr ügyéért sem képes elhordozni a szenvedést, hiszen igazából az ilyen csak a saját dicsőségét keresi. (10-12)

– 2. A révület más, mint a nagy prófétai látomás.

A révület többnyire a mi gyarló lelkünk műve, külső hatások, tömeghatások által.

Ugyanakkor Isten Lelke gyakran megengedi ezt a révületet övéi életében is, mert az embernek szüksége van arra, hogy tudata egy időre, valamilyen formában kikapcsoljon, pihenjen, egyébként megőrülünk…

A révület éppen annak jele, hogy az ember mennyire törékeny és gyenge. Ezt Saulnak is át kellett élni, mindjárt szolgálata elején. (10-12)

– 3. A révületből ki kell józanodni, hogy hasznossá lehessünk, hogy megtaláljuk azt, amit az Isten, a másik emberért ránk bízott; - legyenek azok éppen szamarak, vagy egy időre „valamiféle királyság”.

Isten megváltoztat embereket, ez lehet szembetűnő, pozitív változás, de mégsem minden esetben egyenlő ez a változás a megtéréssel.

Ez a változás Sault a szolgálatára tette alkalmassá, hogy utat készítsen az Isten szerint kedves királynak, Dávidnak. (13-16)