– 1.  Jézus megszán (32).* Ebben a jézusi megszánásban az Isten megváltó szeretete öltött testet. – 2. Jézus megoldja a kenyér-gondot (32-38), a testi szükséget, ide értve azt is, hogy előtte sok beteget gyógyított meg (29-31). Jézus tudja, hogy szükségünk van a kenyérre, a „mindennapira” (Máté 6,11). Ha Isten világra jön, csak kenyér formájában jöhet a világra, - mondta Gandhi, utalva ezzel arra a határtalan nyomorra, ami ebben a világban fellelhető. – 3. Jézus Krisztus azonban a kenyérgondnál mérhetetlenül többet ad (37-38). A maradék kenyerek erre a „többre” is utalnak. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely elvész, hanem azért, amely megmarad az örök életre (János 6,27). Gyökössy Endre szerint az ember annyiban ember, amennyiben nemcsak kenyérrel él. A kenyér-gond megoldása fontos, de az ember igazi problémái csak ezután jönnek elő. Lásd, a jóléti társadalmakban van idő és lehetőség arra, hogy az ember rádöbbenjen létének ürességére (Victor Frankl). Ezekre a kérdésekre azonban csak a megváltás adhat megoldást.**

J. siralmai 3,34-48

35. zsoltár

* Ebben a megszánásban nem tehetetlen sajnálkozás van, nem is gőgös lesajnálás, hanem melegség és szeretet egy rideg, irgalmatlan, és problémái elől határozottságba menekülő világban. Ez a melegség nem fülledt, ez a szeretet nem fárasztó és tapintatlan.

** A kenyércsoda mindegyike messiási jel, amely erre az igazi csodára utal: megváltott emberek vagyunk, Ő a megígért megváltó. A megváltott ember aztán tud nélkülözni is, bővelkedni is (Filippi 4,12), tud egy rideg világban legalább „megrendülni” a világ emberileg megoldhatatlan nyomorúságán. Ne becsüljük le ezt a megrendülést, mert aki megrendült, az már semmiféle érdekért és eszméért sem képes megrövidíteni, pláne bántani embertársát.