Nagy nyomorúságunk, hogy folyton azt hisszük, ha a külső keretek megváltoznak, akkor jobb lesz nekünk. Ez pedig állandóan elégedetlenné, iriggyé, gyűlölködővé tesz bennünket. A keresztyén üzenet nem forradalmi üzenet. Ezek a külső dolgok Isten előtt „semmik” (19). A dolgok valódi megújulásának áldott forrása az Isten félelme, megelégedéssel (1Timóteus 6,6); vagyis mindenki maradjon abban, amibe az Úr helyezte (20 és 24), és ott tegye meg azt, amit tehet, - Isten dicsőségére, mások javára. Pontosan így leszünk alkalmassá arra, hogy kézbe vegyen bennünket az Úr, és életünket kiteljesítse, hiszen Ő drága véren váltott meg bennünket. Ne legyünk tehát mások, történések, helyzetek rabszolgái (18-22). Ne kelljen mindig „más, jobb, több”, mint ami van (23). Ezt a „többet” (Lukács 12,23) Jézus Krisztusban már megadta nekünk az Úr, így ez bizonnyal kiteljesedik rajtunk. Tehát nem kell feleslegesen erőlködni, hiszen azt tapasztaljuk, hogy emberi erővel a dolgok nem lesznek jobbak, legfeljebb mások lesznek. A „jobb” az kegyelem, felülről való ajándék, Jézus Krisztusban közölt megváltás.

2Királyok 6

60. zsoltár

* A keresztyén embernek soha nem az a fő gondja, hogy miként változtathatna külső sorsán; hanem az adott helyzetét Isten kezéből, hálával elfogadva, mindenek előtt arra törekszik, hogy abban a „keretben”, amit kapott, hogyan szolgálhatja az Urat (17): akár körülmetélt, akár körülmetéletlen (18-19); akár szolga, akár szabad (21-22).