Jézus Krisztus szolgáiról van szó ebben az igeszakaszban. Jézus Krisztus szolgái Isten titkainak sáfárai (1). Isten maga „titok”. Mi annyit tudhatunk Őróla, amennyit Ő magáról kijelentett nekünk. Ugyanakkor maga a kijelentés is titok, hiszen: - Isten Igéjét ismerve, - folyamatosan tanulmányozva, - egyre érettebb, helyesebb nézőpontból vizsgálva, - mindenekelőtt pedig a Szentlélek aktuális üzenetet megnyitó irgalmáért könyörögve hallhatjuk meg, - egy konkrét helyzetben is, - az igeértés közös egységére jutva, - az Isten akaratát. Micsoda méltóság és felelősség ez, aki az Igére hivatkozik, az Isten titkainak sáfára, nem mondhatja a magáét.* Ebben a szolgálatban csak hűséggel (2) és jó lelkiismerettel vehetünk részt (3-5), noha nem ezek, hanem az Isten kegyelme tesz igazzá és hitelessé (4).

2Királyok 2,19-25

148. zsoltár

* - 1. Jézus Krisztus szolgái Isten titkainak sáfárai (1).

- 2. Jézus Krisztus szolgái, Isten titkainak sáfáraként, hűségesek (2). Ez a legfontosabb tulajdonságuk. Jézus Krisztus szolgái hűségesek az őket elhívó Jézus Krisztus ügyéhez, és az Őróla szóló Igéhez; miközben hitelesen hűségesek az életükben, magánéletükben és hitéletükben egyaránt. Vegyük komolyan ezt a hűséget, mert sokféle leplezett hűtlenség sorvaszt bennünket, magánéletben és hitéletben egyaránt; hiszen minden közömbösség is hűtlenség, mint ahogy minden túlbuzgóság is. Ezt az utóbbit modern „vallásos paráznaságnak” is nevezhetjük, mert vannak olyanok, akiket „lelkileg” sem lehet soha kielégíteni, akinek mindig új, más, több kell.

- 3. Jézus Krisztus szolgája jó lelkiismerettel végzi munkáját, mindent megtesz, de tudja, hogy szolgálata soha nem tökéletes, ezért csak az Úr kegyelme tarthatja meg őt (3-4).