JÉZUS KRISZTUS KEGYELME ELÉG. Nagy figyelmeztetés ez: mindnyájan (!) megbotránkoztok a döntő pillanatban, egy sem marad „állva” közületek; mindnyájan féltek, megrémültök, megdöbbentek, kiábrándultok a „Mester” megalázó szenvedései láttán; - elfuttok (27). Két döbbenetes kontraszt is olvasható ebben az igeszakaszban. Az egyik ilyen ellentét, hogy dicséretet énekelve mentek ki az Olajfák hegyére azok, akik hamarosan mindnyájan csődöt vallanak a hitükben: a szent áhítatot hamarosan felváltja a hitben való hajótörés. A másik ilyen ellentét az, ahogy Péter vitába szállt az Úrral, hogy Ő különb, mint a többi; azok elfutnak, de ő nem. Milyen magasságokig tud csapni a „hívő gőg”, mert Jézus direkt neki szánt figyelmeztetése ellenére is kitart kevélysége mellett és vitába száll az Úrral (29-31). Mindnyájan megbotránkoztak: valóban, csak kegyelemből van üdvösségünk, senki sem kérkedhet (Efezus 2,8-9). /Az Olajfák hegyén/

1Királyok 13

102. zsoltár

* Jézusnak mindent kijelentett az Atya, mindent előre tudott, még azt is, hogy szenvedéseinek csúcsán minden tanítványa megbotránkozik Őbenne. Pedig, ahogy többször is kijelentette az Úr Jézus Krisztus, nem szenvedése és halála a végső szó, hanem feltámadása (28); van tehát távlat, amiért érdemes kitartani. A „kitartás” azonban, nagy mélységekben soha nem emberi teljesítmény; sokszor elbukunk itt, és láthatóvá lesz emberi nyomorúságunk, amely mindenestül megváltás, isteni segítség után kiált. Jézust nem éri váratlanul a tanítványok csődje, sőt az Írások szerint (Zakariás 13,7) mindez beletartozik szenvedésének és halálának isteni tervébe.