ISTEN AZ, AKI EGYSZÜLÖTT FIÁT ADTA ÉRTÜNK. Jézus személyének titkára, hatalmára kérdeztek rá a zsidó vezetők, az előző szakaszban. Jézus, Keresztelő Jánosra utalt és megtagadta a nyílt választ, majd a gonosz szőlőmunkások példázatával mondta el, hogy ki is Ő valójában. Először is arra mutat rá ez a példázat, hogy a názáreti Jézus, a Krisztus, az Isten Fia, akit saját népe megvetett, de aki halálával mégis az emberiség egész épületének sarokköve, tartóköve, megváltója lett (Zsoltárok 118,22-23). Ez a példázat krisztológiai aspektusa (6-12).* Ez az irgalmas Isten, hosszú évszázadokon keresztül küldte szolgáit népéhez, akik Isten akaratát hirdették, de ezeket megölték; végül a szolgái után egyszülött Fiát küldte el közéjük, hogy megkapja a részét a szőlőből (3-6). A próféták küldetése éppen ez volt, hogy figyelmeztessenek minket, akkor lehet áldott és boldog az életünk, ha a szőlősgazdának kiadjuk az Őt megillető részt; ha Őrá tekintve, Őt tartjuk mindenek mércéjének, és Őt várjuk vissza. Ez az üdvtörténeti aspektusa ennek a példázatnak.** /A gonosz szőlőművesek/

1Királyok 8,1-21

146. zsoltár

* Ebben ott van a teológiai elem is, hiszen Isten végtelen irgalmára utal mindez, amivel hordozza ezeket a gonosz „bérlőket” (6).

** Isten új népet választott magának, az egyházat. Innen nézve még inkább alázatra int az Isten kegyelme; mert nemcsak akkori, hűtlen népét hordozta irgalommal az Úr; hanem bennünket, mai népét is, akiknek átadta művelésre és őrzésre a szőlejét, és akiktől várja, hogy megbecsüljék a szőlőskertet és annak gazdáját (1-3). Ez a példázat azonban arra is utal, hogy egyszer lejár a kegyelmi idő (9), vagyis nem lehet az Úr kegyelmével vég nélkül visszaélni. Ez a példázat ekkléziológiai és eschatológiai aspektusa.