PÁL FELLEBBEZ A CSÁSZÁRHOZ.* Pál világosan látta, hogy igazságszolgáltatást és szabadon bocsátást kizárólag a rómaiaktól remélhet, ezért egyetlen emberi lehetőségébe kapaszkodva kijelentette, hogy fellebbez a császárhoz, mint római polgár (11). Elgondolkodtató, hogy az apostol előbb remélhetett korrekt eljárást a világi hatóságoktól, mint a vallásiaktól. Pál fő célja azonban nem az, hogy az életét mentse, hiszen az élete sem volt drága neki, csakhogy a rábízott feladatot elvégezze (20,24), ezért „államköltségen” hajózott Rómába és vitte az evangéliumot a Birodalom fővárosába is.

2Mózes 9

6. zsoltár

* Pál védekezéséből arra következtethetünk, hogy három súlyos vádat tártak a zsidók Fesztusz helytartó elé. Pált a zsidó törvény, a templom, valamint a császár ellen elkövetett bűnökkel vádolták (8). Ismét összefonódtak tehát a vallási és a politikai vádak. A Pálnak tulajdonított zavargások vallási eredetűek, de polgári jellegűek voltak, ezért volt köteles azokkal a császár képviselője foglalkozni. A zsidók tudták, hogy a római helytartók nem szívesen ítélnek el senkit pusztán vallási alapon, ezért igyekeztek politikai színt is vegyíteni a vallásukkal kapcsolatos vádakba.