Az édeni állapot kiteljesedésének záró képe az új Jeruzsálemről szóló látomás (48,30-35).  Ez nem azt jelenti, hogy Isten országa Jeruzsálemhez, vagy bármilyen konkrét helyhez kötött, hanem azt jelenti, amit a város új neve kifejez, miszerint ott van közöttük az Úr, vagyis az édeni állapot Isten jelenlétéhez kötött. Életünk az Isten kezében áll össze értelmes egésszé, mint a fazekas kezei között a cserépedény (Jeremiás 18,6). Példával szemléltetem a gondolatot. Egy színházi előadás jut eszembe, neves színházban, neves darab, neves színészekkel. Az alkotók mindent megtettek a darab sikeréért, de ahogy haladt előre az előadás, egyre inkább esett szét. Valami hiányzott. Ezt nem csak én éreztem így. Az emberi erőlködés kevés, a menekülési kísérletek sora hiábavaló. Csak az élő Isten újjá formáló, és végleges formát adó, szerető kezei között lesz egésszé az emberi élet. Egyébként valami hiányzik, és ez elég ahhoz, hogy minden jóindulatú akarásunk ellenére is, „szétessünk”. Megváltásra van szükségünk, teljesen mindegy mikor, hol, milyen kultúrában és vallási közegben élünk (A. G. Inárritu, Bábel című filmje).

Galata 3,1-18

230. dicséret

* Ezékiel próféta könyve olyan látomással zárul, amely megnyugtató. Fontos ezt kimondani egy hosszú, nehéz, de gyönyörűséges bibliai könyv végén, amelyben sok jogos, Isten népét megfeddő próféciát olvastunk. Most, a könyv két záró fejezetében, a 47. és 48. fejezetekben megnyugtató olvasni, hogy Isten népének jövője rendezett, Isten kezében van, és Ő visszaállítja, az Ő eredeti gondolata szerinti, édeni állapotot. Ezt fejezi ki az a kép, amelyben a templom küszöbe alól forrás fakad, és kivirágzik a pusztaság, még a Holt-tenger is meggyógyul tőle (47,1-12; Jelenések 22,1). Ugyanezt hirdeti az új ország felosztása, amikor Isten népe véglegesen birtokba veszi azt, ami az övé; itt már nincs szükség semmiféle harcra, senki legyilkolására; Isten az, aki előttük jár, és nekik ajándékozza az „országot” (47,13-48,29).