A napfelkelte mindig Isten üzenete, az általános kijelentés legszebbike. Felragyog Isten jelenléte minden reggel, egyszerre felragyog igazsága és kegyelme, a sötét éjszaka után. Krisztus-tapasztalat minden reggel. De ezt nem belegondoljuk a napfelkelte szépségébe, mert sok szépet és mégis hamisat tudunk mi emberek kigondolni; hanem onnan tudjuk mindezt, hogy Isten Igéje kijelentette nekünk: „az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz…” (18). Az olyan ember tapasztalhatja meg ezt, aki felébredt a lelki halálból, akinek felragyogott a Krisztus (Efezus 5,14). Az ilyen ember figyelhet az Úr szavára (10), az Ő intelmei szerint élhet (25-27), semmi sem gátolhatja meg ebben, semmiféle külső és belső körülmény (11-13). Ezért az ilyen ember soha nem lehet gonosszá, nem vethet gáncsot embertársának, nem akarhatja, hogy a gonoszság által bűnnel szerzett „kenyeret és bort” vegyünk magunkhoz (14-17). Az ilyen embernek kiteljesedik élete, és felragyog neki majd az örök élet reggele (20-23). Ez az év végi üzenet reménységgel tekint a jövőbe!

János 3,1-21

280. dicséret