NE FÉLJ FÉRGECSKE, - hangzik Isten bíztatása felénk. Ez nem éppen hízelgő megszólítás, de valós; mert bizony ilyenek vagyunk, mint amilyen Jákób volt: ügyeskedő, hazug, csaló. Vegyük azonban komolyan az igevers második sorát is, amely ezt a férgecske Jákóbot maroknyi Izráelnek nevezi, vagyis Isten kiválasztott (9), megsegített, megváltott népének tulajdonítja őket, akiket győzelmes jobbjával támogat (10). Nem kell tehát félni, mert az Úréi vagyunk, noha férgek vagyunk. Ezért ellenségeink is az Úr kezében vannak (1-6), nem engedi őket pusztítóan fölénk nőni, sőt a kellő időben cséplőszánná tesz bennünket (15-16), hogy törni és zúzni tudjuk őket, nem sokféle „bottal”, hanem a krisztusi szeretet cséplőszánjával. Eljön az idő, amikor vizet fakaszt az Úr népének a pusztában (17).* Itt ujjonghatunk szabadon, ez lesz az igazi szabadság, betöltve és túlhaladva minden itteni „liberalizmust”. Ez az ujjongás már nem ismer semmiféle szabályt, mert a szabály nem kívülről, nem belülről, hanem felülről vezérli. Ez az ujjongás az Urat dicséri, ez az ujjongás jó, minden lényeget kitölt (16).

Cselekedetek 22,22-30

452. dicséret

* Itt forrásai patakokká, és bővizű tavakká duzzadnak, és megoltja mindenféle szomjúságunkat, a cédrusok között (17).