Tegnap arról volt szó, hogy amikor vigasztalással közeledünk a másikhoz, az kedves az Istennek. Kivéve azt a helyzetet, amikor szép asszony felé közeledik a férfi, vagy fordítva, ilyenkor még a vigasztalás is tilos. Ilyen helyzetekben még a lelkigondozással is vigyázni kell. Dávid meglátott egy szép asszonyt, és megtette az első lépést itt is, ahol pedig nem kellett volna. Ettől kezdve nem volt megállás a lejtőn. – Említsük meg a kérdéskör másik oldalát is. Próbáljunk most csak szimplán emberként közeledni az egész történéshez. „Az, amiben leginkább adós a keresztyénség mondanivalóval, az a férfi-nő kapcsolat, mert azonkívül, hogy fiaim ne tegyétek, nem szabad, ezen kívül nincs mondanivalója, és ez elégtelen…a „női”-nek ugyanis nagy szerepe van az emberiség életében, nem pusztán a nőnek, hanem a „nőinek”, sok minden női szem sugarában bontakozik ki bennünk” (Farkas József). Aki érti, értse, aki nem, ne botránkozzon meg. – Ami azonban Dáviddal történt az más, az átlépett egy határt, amit az Isten éppen azért húzott meg, hogy megvédjen bennünket sok szenvedéstől.