Isten népe számára egyértelművé lett, hogy az egyiptomi túlerővel szemben nincs mit tenni (9-10), vissza kell térni a szolgaság házába. Ám, ha megmenekültek volna, akkor meg a szomjúság és az éhhalál várt volna rájuk a pusztában (12). Ennél talán még a szolgaság is jobb (12), mert legalább életben maradnak, „ha úgy is, mint a patkányok a romok között, de mégis élnek, és amíg az ember él, még mindig történhetik valami” (Szerb Antal: Utas és holdvilág). Csak ezt a két lehetőséget látták: szolgaság, vagy halál. Mindenesetre ezek nem túl bíztató távlatok (10). Testi szemekkel „feltekintve” (10) e földi lét számos helyzete lehet hasonlóan kutyaszorító állapot, mint amikor valakit tényleges életfogytiglanra ítéltek. Mégis ez a szánalomra indító csapat, az Úr népe, és ez abban mutatkozik meg, hogy az Úrhoz kiáltottak (10). Az Úr pedig cselekszik, elkészíti a harmadik lehetőséget: a szabadulást, miközben népének veszteg kell maradni (14). Hatalmas kézzel cselekedett az Úr Egyiptomban (8), de még hatalmasabbat tett értünk Krisztusban! Lássuk meg ezt a szabadítást, még a legszorongatóbb helyzetben is!

Máté 22,1-14

436. dicséret