Az idei Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó az „érintésekről” szólt. Az érintés konkrét, soha nem tolakodó, hanem mindig szeretettel teli, tapintatos, és a viszonzás vágyával tölt el, éppen ezért a nemes értelemben vett érintés mindig kellemes, örömteli érzéssel jár; jobbá formál, elindít a másik felé, és kitár Isten felé. Érintés nélkül meghalunk. Az érintés konkrétsága utal arra, hogy Isten személye, szeretete is ilyen konkrét, megtapasztalható valóság, amely a viszonzás vágyával tölt el. Az Isten érintése nélkül „elfogyunk”. Az érintés az üdvösség előíze. Jób egy nagyon fontos kérdést tesz fel: hol található meg az Isten? Konkrét, megtapasztalható módon akar találkozni az Istennel, úgy, ahogy a szerelmes férfi megérinti az áhított nőt, ahogy az éhes ember megérinti a kenyeret, ahogy a kitikkadt száj megissza az éltető vizet. Hol az Isten? Ott van minden érintésben, amelyik örömöt nyújt, és a viszonzás vágyával tölt el, ezért élő közösséget teremt, és Isten ismeretéből fakadó reménységet. Jób nem találja az Istent, mert barátai a szent tannal „püfölik” őt, ahelyett, hogy megsimogatnák. Isten megsimogatta ezt a világot Jézus Krisztusban; az Atya, minden szidás helyett csókkal fogadta vissza tékozló fiát (Lukács 15,20). Jób hiszi az Istent, ezért akar vele találkozni: tudja, hogy Isten igazat ad neki. Nincs ennél nagyobb bizonyosság, mint eljutni erre az ismeretre: Isten annyira szeret, hogy igazat ad nekem, noha nem vagyok igaz; azonosul nyomorommal, és kihoz onnan. Minden érintés ehhez az Istenhez visz közelebb.
János 10,31-42