Pál itt nem a kívül levőkről beszél, a „világ paráznáiról” (10), hanem a belül levőkről (12), azaz Isten gyülekezetéről. Isten népe között nem lehetnek paráznák, nyerészkedők, rágalmazók, részegesek és rablók; az ilyenekkel azért nem vállalhatunk közösséget, mert akkor az adott bűnnel is közösséget vállalunk. Az illető, amíg bűnéből meg nem tér, nem lehet a gyülekezet tagja, de a gyülekezet imádkozik érte, hogy bűnéből megtisztulva, Isten bűnbocsátó kegyelmét megragadva, azzal többé vissza nem élve, újból a gyülekezet közösségének tagja lehessen. Ne gyengítsük az Igét azzal, hogy Isten gyülekezetében is előfordul a fenti bűnök valamelyike, hiszen „mindnyájan bűnösök vagyunk”, a hívő ember sem tökéletes…Pál azt hangsúlyozza, hogy igenis a nyilvánvaló, tetten érhető bűnökből meg kell térni, ez nem képmutatás, hanem a legelemibb látható jele Krisztus jelenlétének!
Zsoltárok 5
5. zsoltár