Egyik ismerősöm „elitta” a szüleitől örökölt házát. Rá gondoltam, amikor a mai igeszakasz kiemelt versét olvastam. Döbbenetes mondat ez. Vannak, akik fogságba kerülnek, és ott vannak még ma is, nem tudnak megszabadulni, mert nem látják be saját hűtlenségüket, de okolnak mindenki mást. Hit nélkül nincs szabadulás, csak vádaskodás. De jó tudni, hogy Jézus Krisztus mindnyájunk szabadító Ura! Nem kell tömlöcben „megrothadva” elpusztulni. Jól értsük: a szabadulás e világban megtapasztalható élménye nem azt jelenti, hogy attól kezdve minden felhőtlen, hanem azt, hogy az Úr „szétpattantotta” a bilincseket, az nem béklyóz többé, de lehet, hogy a bilincs nyoma egy földi életen keresztül fájni fog. Ezt a szabadulás örömével viseli el az ember.
Jelenések 5,1-10
264. dicséret