Az Igében valóságos testi gyógyulásról van szó. Messiási jelek ezek a gyógyítások, amellyel a mi Urunk igazolja, hogy ki Ő valójában. Gondolhatunk azonban itt azokra a némákra is, akik testi értelemben nem azok, mégis alig lehet belőlük valamit kihúzni: zárkózottak, kisebbségi érzéssel küzdenek; vagy bizalmatlanok, nem mernek megszólalni, ezért mindent befelé fojtanak el. Ez is lehet a „néma megszállottság” egy fajtája. Ennél csak az a rosszabb, ha valaki örökké beszél, és nem tud hallgatni. Ha az Úr nyitja meg a szánkat, akkor nemcsak lelkünk, de szánk is Őt áldja, miközben a másik embert építi: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Efezus 4,29)
Dániel 3
161. dicséret