Vannak olyan emberek, akik „élvezik” saját magukat, szabályosan szerelmesek önmagukba: ezért mindig a középpontban akarnak lenni. Pedig igen veszélyes dolog középen lenni. Akinek középen kell állni, azt mindenki látja; minden tekintet rá szegeződik. Az illetőről azonnal kiderül minden fogyatékossága, és láthatóvá válik, hogy életének melyik területe sorvadt el. Aki hátul áll, bátran megkiabálja a sorvadt kezet, mert irigyli a középen állót, pedig valahol sejti, hogy rettenetes dolog a kör közepén állni. Ha az Úr állít középre, csak azért teszi, mert meg akarja gyógyítani fogyatékosságunkat, és alázatra tanítva feladatot akar ránk bízni. Jaj annak, aki elfelejti, hogy a centrum mindig az Úré, és ha bennünket oda enged, akkor csak Őt képviselhetjük.
1 Királyok 2
285. dicséret