Bizonyosságunk az, hogy Isten tulajdonai vagyunk, az övéi vagyunk, akiket minden helyzetben ismer, számontart és nem enged elszakítani magától soha az Úr. Ez a bizonyosság életünk minden percének szilárd alapja, miközben annyi minden ingadozik vagy éppen összedől körülöttünk. Más képpel élve: ez a bizonyosság Isten szeretetének pecsétje az életünkön (19).
Ez a bizonyosság arra is késszé tesz bennünket, hogy elhagyjunk minden gonoszt, minden olyan dolgot, ami nem kedves az Úrnak. Aki az Úr nevét vallja, az szentül él, miközben élete egyre inkább tisztul, érik. Az apostol is jövő időben fogalmaz: ilyenekké leszünk. Maga az Úr a garancia erre, nem egyszerűen csak a mi akarásunk és erőfeszítésünk, hanem az Úr, aki nem engedi, hogy övéi átlépjenek olyan határokat, amelyek az istentelenség lejtője felé vezetnek; hiszen Isten az események Ura is, övéi életében (19).
A szentség kapcsán szintén egy képet tart elénk az apostol. Különféle anyagból készült edények vannak egy háztartásban, de az edény szentségét nem az anyaga határozza meg, hanem az, hogy mivel töltik meg az edényt, mit hordoz maga az edény. Mivel van tele az életünk? Mit kell kiborítani abból, hogy helye legyen ott annak a Valakinek, aki egyedül adhat értelmet életünknek, és Aki azt az örökkévalóság távlataiba helyezheti azt. Ne felejtsük el, hogy egy edény akkor is értelmetlen önmagában, ha szép anyagból készült, de csak öncélúan kérkedik magával, szépségével, nemességével, adottságaival, ám valójában üresen porosodik az élet stelázsijának legmagasabb fokán (20).
Azok az edények is szentté lehetnek, amelyeket nem istentiszteleti, hanem hétköznapi használatra szántak (20). Sőt, ez a küldetésünk: a hétköznapokban is szentül élni, az élet istentiszteletét élni! (Róma 12,1–2) Világosan megfogalmazza az apostol, mit jelent ez a szentség, a hétköznapokra nézve: hasznossá lenni mások számára, az Úrnak kedves módon. Így legyen megszentelt edény az életünk, mint akik nemcsak az emelkedett ünnepeken, hanem a hétköznapokban lesznek hasznossá, áldottá. Hasznos-e az egyház? Hasznos-e mások számára az, amit mondunk, hirdetünk, teszünk? Értik-e azt az emberek? Épülnek-e általunk? Békességszerzők vagyunk-e, még akkor is, amikor megvalljuk a hitünket? Urunk, tégy bennünket így „megszentelt edényekké”, mint akik mindenkor hasznosak, áldottak!
