Milyen a krisztusi ember? 

A krisztusi ember „levetkőzte” a régi embert (3,9), megöldökölte tagjaiban a régi ember bűneit (3,5), elvetette azokat magától (3,8). Az apostol pontosan meghatározza, hogy miért bűnös tulajdonságok azok, amelyeket felsorol. Egyrészt azért bűnök ezek, mert ezekért haragszik az Isten, ezeket az Isten rossznak nevezte meg, hiszen ezek a bűnök az Isten, mindent jónak teremtő rendjét teszik tönkre, ezért magát az emberi életet zilálják szét (3,6). Másrészt pedig azért bűnös tulajdonságok ezek, mert azok csak erre a földre irányulnak (3,5), nem keresik az Isten dicsőségét és a másik ember javát, hanem csak az önérdeket követik. Ezek a bűnök: a paráznaság, tisztátalanság, szenvedély, gonosz kívánság, kapzsiság, bálványimádás, harag, indulat, istenkáromlás, gyalázatos beszéd, hazugság (3,5–9).

A krisztusi ember felöltözte az új embert. A krisztusi ember életének gyümölcsei: könyörület, jóság, alázat, szelídség, türelem, egymás elviselése, megbocsátás, szeretet, békesség, hálaadás, krisztusi beszéd. A krisztusi ember, amit szól és tesz, azt hálaadással, az Úr nevében teszi, mert ez valójában az Úr cselekvése őáltala (12–16). Az apostol tehát hangsúlyozza, hogy ezek nem bennünk rejlő tulajdonságok. Ezek Jézus Krisztus „tulajdonságai”; itt az Ő szeretetéről, az Ő békességéről, az Ő beszédéről van szó (15–17). Isten választottjaiként, Isten szentjeiként és szeretteiként azt a csodát éljük át – ez tényleg csoda –, hogy Krisztus kezd el élni, mozdulni, szólni bennünk (12); Ő formálódik ki tagjainkban és megújítja azokat. Nekünk, a saját erőnkből, csak az előbb említett bűnlistára futja. Csak Krisztusban, Krisztus által lehetséges megújulni, egyébként minden marad a régiben! (3,11)

Érdemes lenne önvizsgálatot tartani: a régiek voltunk, és már az újak vagyunk? Könyörögjünk azért, hogy Teremtőnk képmására megújuljunk, és egyre jobban megismerhessük Őt, egyre inkább Ő vegyen lakozást bennünk, Ő legyen az életünk Ura, Ő legyen minden mindenekben! (3,11) Csak így lesz jó! Csak ez a megoldás!