Mindig megrendít a kereszt titka, amely kimeríthetetlen. Boruljunk most le úgy a kereszt titka előtt, hogy annak egyik üzenetét átgondoljuk! Jézus Krisztus isteni szeretettel szeretett bennünket. Az Isten szeretet! (1János 4,8) és ezzel az isteni szeretettel ajándékoz meg minket a Megfeszített.
Ha Jézus Krisztus csak emberi szeretettel szeretett volna bennünket, akkor nem lépett volna túl az ószövetségi parancsolaton: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (3Mózes 19,18) Ez a parancsolat még arra is figyelmeztet bennünket, hogy okos egyensúlyt tartsunk önmagunk és felebarátunk szeretete között. Mi – bizonyos tekintetben – mesterei vagyunk ennek az okos szeretetnek. Persze, nagyon fontos, ha valaki a felebarátja szeretetére is odafigyel, és nem csak önmagát szereti; miközben ebben az okos egyensúlyban önmagára is odafigyel, hiszen csak az tud adni a másiknak, aki maga is rendben van, aki önmagát is szereti. Már ennek átgondolása, megvalósítása, az arra való törekvés is a Szentlélek munkája. Jézus szeretetében azonban sokkal több van ennél az okos egyensúlynál.
Jézus Krisztus azt mutatta meg a kereszten, hogy jobban kell szeretnünk a felebarátunkat, mint önmagunkat. Ebben a „jobban” való szeretetben nem kérdezhetjük, hogy hol van ennek a szeretetnek a határa, mert nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja a felebarátaiért (János 15,13). Valóban, ez kiemelkedő szeretet.
Jézus Krisztus még ennél is jobban szeretett minket, mert Ő szerette az ellenségeit is: a Nagytanács tagjait, Pilátust (1–15), az Őt megcsúfoló római katonákat is (16–19), imádkozik érettük a kereszten (Lukács 23,34). Ő szereti a zsidókat és nem zsidókat, kegyeseket és bűnösöket; téged és engem is szeret, miközben megszólít minket: „Szeressétek ellenségeiteket!” (Máté 5,44) Ez a szeretet csúcsa. Ilyen az Isten szeretete. Mi, emberek csak táborokban, megosztottságban tudunk szeretni, okos szeretettel, és szeretetünk bármikor gyűlöletté torzulhat. Isten szeretete határtalan, felfoghatatlan; az okos emberi szeretet számára botrány, amely elhordozza az ebből fakadó gyűlöletet is, és amely nemcsak tanítja, hanem éli is ezt a szeretetet. Csak leborulni lehet ez előtt az isteni szeretet előtt, hogy a mi okos szeretetünk is több, nagyobb szeretetté legyen…
