Mitől óvakodjunk, Jézus tanítása szerint? (37) 

Óvakodjunk a hiú dicsőségvágytól! Az írástudók hosszú ruházata, amelyet a gazdag előkelők és a tudós rabbik viseltek, kiemelte őket a többiek közül; miközben ezek szerettek sokak előtt tündökölni, kitűnni, szerették a nyilvánosságot, ott az elsőbbséget, a feltűnést, nagy étkezésekkel egybekötve. Jézus tanításában a felszínes külsőségektől való óvást is jelenti ez az intés. Ma is nagy kísértésünk a hiú dicsőségvágy, amely a legnemesebb és legszentebb ügyeink mögött is ott lapulhat. Aki elől áll, legyen mindenki szolgája. Igen, az a hiteles elöljáró, akin látszik, hogy szenvedélye a rábízott ügy, amiért szenvedést is vállal, így nem csak saját magáról van szó. Az ilyen ember öltözzön fel tisztességesen, de ne hivalkodóan, és úgy álljon a nyilvánosság elé, mint aki nem tündökölni akar, hanem segíteni, asztalközösséget vállalva a legszegényebbel is, ahol nem ő maga dúskál az ételben, hanem másokat etet meg. Az Úr ügyét csak így lehet szolgálni! (38–39) 

Ehhez kapcsolódik Jézus másik két óvása, amit most csak megemlítek, de részletesen nem tudom azokat kifejteni. Jézus óv a szociális bűnöktől, amelyben hiú dicsőség- és uralkodó birtoklásvágyunk felemészti az „özvegyek”, az elhagyatottak házát. Ide tartozik minden olyan helyzet, amelyben embertelenül bánunk azokkal, akik éppen kiszolgáltatottak nekünk, bürokráciában, betegségben, érdekharcokban, kapcsolatokban, váratlan helyzetekben; bárhol (40). Hány ilyen helyzetben vizsgázunk elégtelenül! Jézus óv a látszatkegyességtől; mert tudunk mi hosszan imádkozni, akár imaversenyt is tartani, meg Igéket idézni, és felállva máris kibeszéljük a másikat (40). 

Mivel ez az intés a „vallásos” embereknek szól; kimondhatjuk, hogy Jézus mindhárom intésben a hamis kegyességtől óv. Csak az Úr megváltó kegyelme szülhet újjá bennünket, hogy gyarló életünk valójában megújuljon és egyre inkább megtisztuljon ezeken a területeken! Sorolhatnám, hogy hány és hány elrettentő példát láttam már, kegyes emberek között élve, a fenti jézusi intésekhez kapcsolódva; de bizony magamon kell kezdeni az önvizsgálatot!