Ez a jézusi „de” magasra teszi a mércét! (43) Jézus a tanítványaihoz fordul, hozzánk fordul, és azt mondja, hogy az övéi között más a rend, mert mindenben az isteni rend a rend, amelynek egyik fontos megnyilvánulása, hogy a testvérek között nincs versengés, hanem egymást szeretik, tisztelik, nagyra tartják, megbecsülik, és egymásban meglátják azt a kegyelmi ajándékot, ami az Úrtól van (43–45).
Érzékeny vagyok arra, hogy átlássak az emberi szándékokon. Bizony sokszor látjuk a „zebedeus-fi” lelkületet közöttünk is (35–37), persze Jézushoz járulva, Jézusra hivatkozva. Ugyanakkor ez a lelkület szakadásokat támaszt a testvérek között, mint ahogy a többi tíz tanítvány is megharagudott Jakabra és Jánosra (41). Sok hiú ember van közöttünk, nagyravágyó; annyi kegyes gőg, annyi tiszteletlen megnyilvánulás, számos rejtett indulat terhel bennünket, egyeseket – gyakran magunkat – istenítő, megint másokat lenéző megnyilvánulással. Annyi erős, domináns, önhitt, félelmetes vezéregyéniség terheli a szent ügyet közöttünk! A hit bizonyossága nem ilyen erő! Magamon kezdem a bűnbánatot minden nap, ebben! Kezdjük mi is magunkon! Micsoda bátorság, ahogy Zebedeus fiai azt állítják, hogy ki tudják inni azt a poharat, amit Jézusnak ki kell majd inni! Nem is tudják, mit beszélnek! (38–39) Milyen magabiztosan, mindenkit túlharsogva mondják ezeket; a többiek csak megharagudni mernek, de félnek tőlük, és szólni már nem szólnak nekik (41). Az Úr az, aki rájuk szól.
Zengjen bennünk minden nap Jézus Krisztus szava: „De tiközöttetek nem ez a rend!” (43) Ti nem pogányok vagytok, nem pogányként uralkodó fejedelmek, ti nem erővel és hatalommal, hanem az Úr Lelkével szolgáltok (Zakariás 4,6). Ti az Úrban vagytok fejedelmek, olyan szolgák, akik mennyei dicsőségben ragyognak, már ebben a világban is, a szolgaság alázatában is (42).
Ez a jézusi „de” akkor működhet, ha az krisztusi „de” lesz; vagyis, ha a feltámadott Úr Jézus Krisztus kézbe veszi az életünket és valóban újjá formál minket, ezzel pedig kiválasztottságunkat láthatóvá teszi (40), hogy merünk „alul maradni”, merünk szolgálni, merjük a krisztusi szeretet kockázatát felvállalni. Nem az a kiválasztott, aki ezt tökéletes bibliai tanítással és másokat letaroló határozottsággal magáról állítja, miközben másokat lenéz, kiátkoz. Az a kiválasztott, akiben kiformálódik a Krisztus (Galata 4,19); az a Krisztus, aki azért jött, hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért (45). Legalább a testvérek közösségében könyörögjünk az isteni rend érvényesüléséért!
