Jézus még mindig nem zsidó, hanem pogány területen járt. Itt történt a négyezer ember megvendégelése. Ez az első különbség, az ötezer ember megvendégeléséhez képest. Mindegyik különbség üzenetet hordoz. Jézus a nem zsidók, a pogányok számára is eljött, hogy „megelégítse” őket (1). Sokan jöttek, egészen messziről is, Jézushoz. A „messze” kifejezés Márknál mindig a népekre, a világra, az evangélium egyetemességére utal (3). Sokan vannak ma is, akik keresik az Urat – világszerte sokan –, csak mi nem vesszük észre őket!

A második különbség abban van, hogy itt Márk konkrét testi éhségről beszél, és nem említi azt, amit az ötezer ember esetében, hogy olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. A négyezrek esetében a konkrét testi éhségen van a hangsúly, és ha az ember éhezik, előbb-utóbb kidől az úton (2–3). A testi éhség itt a mindennapi kenyér hiányát jelenti, ami nélkül nem lehet életben maradni; a napi betevőről, a napi életfeltételekről van itt szó. Jézus nemcsak szánakozik a sokaságon, hanem ténylegesen segít: a legképtelenebb helyzetben is megadja a mindennapi kenyeret, nem hiába imádkozunk ezért naponta (Máté 6,11). Minket megszégyenítő, hitre indító tapasztalatunk az, hogy ad az Úr kenyeret, még a nyomorúságban is (Ézsaiás 30,20); akkor is, amikor mi, tanítványok is, tehetetlenül és kétségek között élünk meg egy nehéz helyzetet (4).

A harmadik különbség pedig az, hogy Márk kiemeli itt a csodaelbeszélésnél azt, hogy Jézus mindig többet ad nekünk a testi tápláléknál. Amikor Ő gondot visel ránk, akkor testünkről és lelkünkről, egész valónkról, teljes életünkről gondoskodik: Ő az üdvösségre táplál minket, életünk minden mozzanatában, hogy ne csak legyünk, hanem éljünk! Hiszen nem csak kenyér él az ember! (Máté 4,4) Amikor Márk leírja az evangéliumát, Pál már húsz éve megírta a korinthusi gyülekezetnek, az úrvacsoráról szóló tanítást. Annak hitvalló formulája szólal meg itt is: „Hálát adott, megtörte.” (1Korinthus 11,24) Hiába van kenyerünk, ha a megváltó Úrral nincs közösségünk, akkor csak vagyunk – még egy ideig –, de nem élünk. Jézus Krisztus azért jött, hogy életünk legyen (János 10,10). Jézus a tanítványoknak adta a kenyeret, és azok adták azt tovább a többieknek. A feltámadott Jézus hatalma cselekszik ma is, de mi lehetünk az Úr eszközei! (6)

Szerző: refdunantul  2021.08.08. 04:00

süti beállítások módosítása