A tanítványokhoz fordul Jézus a magvetőről szóló példázat elmondása után: Nekik megadta az Isten, hogy értsék az Úr beszédét, Igéjét! (11)

Majd Jézus hangnemet vált, és azokról beszél, akik „odakint” vannak, akik nem érthetik a példázatot, mert néznek, de nem látnak; hallanak, de nem értenek, így meg nem térnek és bűnbocsánatot nem nyernek (12). Akik odakint vannak, azok számára Jézus minden szava példázattá, rejtéllyé válik (11). 

Kik vannak belül, és kik vannak odakint? Induljunk ki onnan, hogy Jézus körül álltak akkor a tanítványok, majd a sokaság – akikről Márk evangéliuma végig reménységgel szól –, valamint a zsidó kegyesség képviselői, akik láthatóan elutasították Jézust. Figyelembe kell venni Márk legfontosabb szempontját is, miszerint ez az egész jelenet húsvét előtt történik, Jézusnak még meg kell halnia és fel kell támadnia ahhoz, hogy bárki is megérthesse az Isten országának titkait. Ez a titok, Márk számára, nem a tanító és a csodatévő Jézus, hanem a Megfeszített, aki él. Addig mindenkire nézve érvényben marad az értetlenség. Lám, a tanítványok sem értik a példázatot, pedig nekik megadatott, hogy értsék, mégis meg kell nekik magyarázni annak értelmét (13). 

Ameddig valaki nem jut el nagypéntekig és húsvétig, a megváltás bizonyosságáig, addig arra nézve érvényben marad az értetlenség, nemcsak a Krisztus ügyét illetően, hanem saját életét, mások életét és a világ nagy dolgait illetően is. Semmit nem érthetünk az Úr nélkül! Nekünk nem azzal kell foglalkozni, hogy ki van odakint, ki meg odabent! Mi adjunk hálát, hogy nekünk felragyogott az evangélium, és az Úrban élünk, látunk, értelmezünk mindent. Ez kegyelmi állapot, amelyből hűséges, sokakra reménységgel tekintő szolgálat következik.

Szerző: refdunantul  2021.07.24. 04:00

süti beállítások módosítása