Jézus híre terjedt, mert a környékbeli tartományokban és országokban is meghallották, hogy milyen nagy dolgokat vitt véghez (7–8). Így egyre többen jöttek hozzá, zsidók és pogányok egyaránt. Márk újra és újra hangsúlyozza a Jézus által elhozott evangélium egyetemességét. Jézus mindenkié, mindenki hall róla, de ez a hallás mozgásba hoz, elindít Jézus felé.

Ugyanakkor Jézus egyelőre folyamatosan visszavonul a tömeg elől: elvonul a tenger mellé (7); illetve kér egy csónakot, a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte (9); akik pedig felismerik, hogy Ő az Isten Fia, azokat keményen csendre inti, hogy ne fedjék fel a kilétét (12). Ez az úgynevezett messiási titok. 

Jézus sok embert meggyógyított (10). Akinek csak baja volt, meggyógyult Jézus jelenlétében, Jézus közelében, a Jézussal való kapcsolatban. Aki Jézushoz jön, azt Ő nem küldi el (János 6,37). De Jézus mégis újra és újra igyekszik visszavonulni a jeleket váró sokaság elől, mert ezek a csodák soha nem tárják fel Jézus személyének igazi titkát, mint ahogy a csodára váró sokaság sem jelent még tanítványi gyülekezetet. 

Jézus nem akarja, hogy személyét csodákhoz és nagy tanításokhoz kössék, mert az Ő személyének titka majd a kereszthalálban és a húsvéti feltámadásban lesz nyilvánvalóvá. Akinek itt felragyog az igazi csoda, a Szentlélek által, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, annak örök élete és üdvössége van. Ez a bizonyosság, a megváltottság bizonyossága az, amely a földi életet is széppé teszi, és minden valóságos problémáját meggyógyítja. Az értünk meghalt és feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit nélkül azonban csak megbotránkozunk az örök és új élet örömhírén, és valójában csak földi, ideigvaló dolgainkhoz akarjuk megnyerni Jézust; így Ő egy lesz a sok közül, életünk eszköztárában. Ez a lelkület olyan tisztátalan, mint ahogy a tisztátalan lelkek provokálták Jézust, amikor idő előtt, de egyben gúnyosan is, felfedték istenfiúságát (11). A húsvéti hit a hit, amely megtisztít, meggyógyít, üdvözít és áldássá tesz.