A hatalomra, a „királyra” szükség van, mert a hatalom biztosítja a rendet. Ebben a világban, hatalom nélkül, mindenen elhatalmasodna az emberi gonoszság, és mindent maga alá gyűrne a káosz (6). A felsőbbség nem élhet vissza a hatalmával, de törvényes keretek között élnie kell a hatalommal, számonkérve az embert: „Mit művelsz?” (4) A hatalom rendje szent kényszer alatt tart, hogy ne álljunk rá semmi rosszra (3), ne ismerjük meg a veszedelmet (5). Az e-világi törvények mintája az Isten törvénye, amelynek magja a Tízparancsolat (2Mózes 20,1–17). 

A felsőbbség rendje akkor is nélkülözhetetlen, ha a fentiek csak „ideális” esetben valósulnak meg. A törvénykezés gyakran részrehajló. A hatalom többnyire az érdekei alapján tájékozódik és dönt. Ezért a hatalom gyakran eltűri, hogy egyik ember a másik rovására hatalmaskodjon, vagy azt, hogy a bűnös helyett az igaz legyen megbüntetve (9–14). 

Ugyanakkor a felsőbbségnek és minden embernek tudnia kell – noha, csak az istenfélő, bölcs ember tudja –, hogy senkinek sincs hatalma a „szél” és a halál felett (8), valamint egyszer eljön az ítélet, a számadás ideje is (5). Sokat változott azóta a világ, mióta Isten Lelke megihlette ezeket a sorokat. Azóta a tudomány robbanásszerűen fejlődött, majdnem robotok irányítanak bennünket, szinte mindent tudnak rólunk, ha akarnak, és nagy szabadságban és jólétben élve is szorongunk. Azóta sokat változott a világ: de a természeti erőket és a halált nem sikerült legyőznünk, vagyis az alapvető emberi problémák ma is ugyanazok, mint akkoriban. 

A fő kérdés ma is ugyanaz: Mi lesz velünk a halálban, a halál után? Pontosabban fogalmazzuk meg a kérdést: Hogyan állhatunk meg az Úr előtt? Isten Igéje ma is világos ebben: A bűnösnek nem lesz jó dolga, mert nem féli az Istent (13). Nem a tetteink tartanak meg bennünket (16), nem is az Istenről vallott pontos tanaink, hiszen nem birtokolhatjuk az Istent (17), hanem csakis az Ő kegyelme tart meg minket. Ez a kegyelem azonban újjászül: örömmel ajándékoz meg, már „itt” (15); szorgalmas, de nem éjjel-nappal gürcölő emberré formál bennünket (16); és a lényeget illetően hitismerettel ruház fel minket (17): Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.

Szerző: refdunantul  2021.06.29. 04:00

süti beállítások módosítása