Egy gyermektelen házaspár találkozott az Úr követével, az Úr angyalával, aki a meddőségből szabadulást ígért, egy gyermeket. Sokféle nyomorúság van ebben a világban: mindenki hordozza a magáét, vannak, akik perlekedve; mások közömbösen és beletörődve; és vannak olyanok, akik hittel, az Úr szabadítására várva élik meg a nyomorúságot (1–2).
Sámson szülei megtapasztalták az Úr szabadítását. Az Úr követe jelentette nekik, hogy gyermekük fog születni. Az Úr kijelenti itt szabadítását, nemcsak Sámson szülei számára, hanem népe számára is, amelyet éppen Sámsonon keresztül készített el. Amikor azonban Isten megszabadít, azonnal el is különít minket a maga számára. Kijelenti igényét is ránk. Ezt tette az Úr angyala Sámson szüleivel és magával Sámsonnal is. Aki megtapasztalta Isten szabadítását, az megszabadul, de nem felszabadul: az ettől kezdve az Istennek él, szent életet, az Úr dicsőségére, az Isten országának építésére. A megszabadulás nem felszabadulás; e-világban soha nem azonos a kettő. Ez nehéz lecke. Mánóah, a férj, ezért akart újból találkozni az Úr követével, hogy ezt a leckét meghallja, megtanulja, erről megbizonyosodjon: „Ha majd beteljesedik az ígéret, milyen legyen a gyermek élete, mit tegyünk?” Az angyal válasza egyértelmű: „Tartsd meg mindazt, amit parancsoltam!” (3–14)
Aki azonban megtapasztalta az Úr szabadítását, az nemcsak odaszánt életet kezd el élni, hanem azt is megtanulja, hogy sem Istent, sem az Isten követét, sem annak kijelentését, sem az Isten jelenlétét, ebben a világban, nem lehet folyamatosan birtokolni. Erre vágynánk, de ebben a világban nincs állandó birtoklás. „Itt fel és alá hullámzik minden.” (Karl Barth) Mánóah is szeretné ott tartani az angyalt, megvendégelni, rögzíteni az istenélményt, állandósítani a szabadítás örömét, teljesen megismerni és megragadni az Istent, fixálni a tant; de nem lehet. „Miért kérdezed a nevem, titokzatos név az.” Ezt mondta az angyal, és nem látták többé; de megtapasztalták ígéretének, Igéjének valóságát, hiszen gyermekük született, akit megáldott az Úr, akit betöltött Lelkével (15–25). Nincs állandó birtoklás a hitben, de Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8). Ő állandó. Az Ő szabadítása minden nyomorúságra kiterjed, mert Ő a halált, a bűnt, a gonoszt is legyőzte, hogy egyszer majd, a megérkezéskor, megszabadulásunk egyben felszabadulás is legyen, az odaszánás szentségének és az élet örömének felfoghatatlan teljességében.
