Az ember látja, hogy baj van, ilyenkor védett helyet, oltalmat keres. Életünk bizonyos helyzeteiben a menekülés és az oltalom keresése, valamint a védekezés, Isten Lelkének indítása. Csak az Úr megbízásából, egy konkrét feladatban és meghatározott időre van szükség hősökre. Sajnos, sokkal több a küldetéstudattal rendelkező ember, mint amennyit az Úr elküldött. Ezek aztán a gonosz eszközeivé lesznek, és nagy bajokat okoznak. Vétek, ha gyáván elbújunk, amikor az Úr küld; de ugyanúgy vétek, amikor Ő nem küld, és mi fontoskodunk, ahelyett, hogy a saját fügefánk védelmében élnénk, békésen dolgoznánk. Áldás az, ha valaki az Úr Lelkének békéjében, megelégedve végzi a mindennapi feladatát; ezzel tehetne a leginkább a közért. A nyughatatlan ember azonban nagy dolgokat akar tenni – felhatalmazás nélkül – és ezzel okoz sok gonoszságot. Áldás lehet a szent elrejtőzés. 

Abímelek hova menekült, neki mi jelentette a menekvést? Abímelek egy önküldetéses ember volt, nyughatatlan. A hitetlen ember nem tud lenyugodni. Ezért miatta kényszerültek menekülni sokan; majd menekülni kényszerült ő maga is. Voltak olyanok, akik egy fellegvárba menekültek Abímelek elől, és magukra zárták azt. Abímelek egy Sikem melletti várost, Tébécet is megostromolt, attól tartva, hogy az ottani fellegvárba is elrejtőztek sikemiek. Amikor ezt a fellegvárat is fel akarta gyújtani Abímelek, mint a korábbi, sikemi búvóhelyet, egy asszony malomkővel agyonzúzta Abímeleket, akinek még a halál pillanatában is csak a virtus számít, ezért leszúratja magát egy katonájával, hogy ne asszony által haljon meg. Mit ér ez a virtus az Isten előtt, meg minden virtus, amit önmagunkért teszünk, még a közéletben mozgolódva is? Lehet védekezni annak, aki nem támadott. Ugyanakkor minden védekezés is gyarló életünk része, amely megváltás után kiált (50–53).

Hol van a menekvés? Hiszen Isten joggal fizet meg a gonoszságért (Zsoltárok 51,6), joggal hárítja ránk vissza minden gonoszságunkat, ahogy ezt Ő megtette Abímelek és a sikemiek esetében is (55–57). A tetten érhető, életeket meggyötrő és kioltó gonoszságokat is számontartja az Úr. Jézus Krisztus elhordozta minden bűnünk büntetését, de megváltó szeretetével Ő egy új országot, egy új világrendet hozott el. Megtért életünk pislákoló mécsese ennek az új világnak, és az élet hasadtságában, az élethelyzetek bonyolultságában, minden élet gyarlóságának feszültségei között ezért a megváltásért, valamint az Isten országa kiteljesedéséért könyörög. Erős várunk nekünk az Isten, áldott menedékünk! (Zsoltárok 18,3)

Szerző: refdunantul  2021.05.25. 04:00

süti beállítások módosítása