A győzelem életveszélyes csapda. Az ember nem is veszi észre, hogy a gonosz kezdi el tépdesni az életét. A győztesek többnyire megölték és kifosztották a legyőzötteket. Gedeon nem volt irgalmas a neki ellentmondóknak: saját népe körében sem (8,13–17); és az egyébként testvérnép midjániakhoz sem, akik izmaeliták voltak, Ábrahám egyik másodfeleségének utódai (24). Gedeon, a lemészárolt ellenség aranyfüggőiből egy arany győzelmi emlékművet készíttetett. Csapda lett ez Gedeonnak, családjának és az egész népnek (24–28). Béke lett az országban negyven esztendeig, és a békességből fakadó jólét a gyarló embernek nem a hitét, hanem a hitetlenségét növeli (28). Már Gedeon idejében, Gedeon családjában elkezdődött az elhajlás (30); Gedeon visszavonulásával folytatódott (29); és Gedeon halálával nyilvánossá lett (33–34). Parázna az emberi szív, beleveszik a csapdákba (33). 

Mennyi csapdát rejt ez a világ! Olyan az élet, mint egy aknamező. Beteg az az ember, aki mindenhol csapdát lát; de hitetlenül vak az az ember, aki nem látja be a csapdák rengetegét. Beteg az az ember, aki minden szépben és jóban paráznaságot lát; de hitetlenül vak az az ember, aki nem veszi észre, hogy ebben a világban minden területen tombol a paráznaság, az elhajlás; többnyire nem nyíltan, de nyilvánvalóan. Ne csupán szexuális elhajlásokra gondoljunk…

Gedeon csakis attól lehet a hit hőse (Zsidókhoz írt levél 11,32), hogy életén és szolgálatán keresztül látjuk, milyen hatalmas Urunk van, akinek van hatalma arra, hogy még ilyen gyarló életeket is felhasználjon az Ő ügyében. Gedeon a hit hőse, mert rámutat Isten küldöttére, a Megváltóra, a feltámadott Jézus Krisztusban, akiben igenis tudjuk, hogy hiába tépdes bennünket a gonosz, nem téphet ki minket az Úr kezéből. Isten országa Jézus Krisztusban eljött közénk, és annak növekedését nem tudja megállítani senki sem, hogy Isten uralma teljessé legyen: „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…” (Ézsaiás 9,6) Ez a bizonyosság a legnagyobb győzelmek idején is alázatra int, hűségessé tesz, gyarló, parázna természetünk ellenére is, és az élet sokféle csapdájából megszabadít, azoktól megkímél. „Szemem állandóan az Úrra néz, mert Ő szabadítja ki lábamat a csapdából.” (Zsoltárok 25,15)

Szerző: refdunantul  2021.05.21. 04:00

süti beállítások módosítása