Szukkót és Penúél, Gát törzsének földjén található, két izráeli város, a Jordántól keletre. Mindkét helyen megtagadták a segítséget Gedeonnak, talán midján népének megtorló intézkedéseitől tartva. Gedeon szerint – ő így élte meg, de nem biztos, hogy amit megélünk, az pontos látása a valóságnak, a mi érzelmi optikánk torzít – a két városban gúnyolódtak is rajta (15). A félelem vezette e városok lakóit, és emiatt viszont saját népük vezérének és seregének árulóivá lettek. Az élet tele van félelmetes és ellentmondásos helyzetekkel, amelyekben meg kell hallanunk az Úr bátorító szavát, és mindig a sajátjaink mellett kell döntenünk. Az lehetetlen ugyanis, hogy mások érdekeit képviseljük a sajátjaink ellenében. Hisszük, hogy az Úr nem véletlenül állított oda, ahol, akik között, amilyen feladatban éppen vagyunk. 

Könyörögjünk! Az Úr vegye el a félelmeinket, adjon hűséget abban, ahová Ő állított minket. Az Úr óvjon meg bennünket a halálosan ellentmondásos helyzetektől, ahol csak rossz, nem Istennek kedves – hadd mondjam így –, nem krisztusi döntéseket lehet hozni, bárhová állunk is. Továbbá, azért is könyöröghetünk, hogy az Úr, idejében vegyen ki a küzdelmekből; vagyis addig tartson bennünket a küzdőtéren, amíg van erőnk az Ő gyermekeként megállni! Nekem is naponkénti imádságaim ezek.

Ez a könyörgés azért is fontos, mert noha Szukkót és Penúél lakói, a midjániaktól félve utasították vissza Gedeont, most saját népük vezetőjének bosszúját kellett elszenvedniük. Ne félelemből döntsünk, maradjunk a sajátjainknál, és a többit bízzuk az Úrra, Őneki gondja van ránk. Ez az üzenet azonban nem mentesíti Gedeont, akinek csapdává lett a nagy győzelmek sora (8,27), és kegyetlenül állt bosszút saját népe két városán. Rá is érvényes, amit eddig üzent Isten Igéje: az Istentől ránk bízottakat – a saját népünket, a saját kultúránkat, hitünk drága kincseit – soha nem bánthatjuk! Éppen ez a hűség tesz késszé bennünket arra, hogy másokhoz is irgalmasak legyünk. Gedeon durván megbosszulta Szukkót és Penúél lakóinak hűtlenségét, kínhalállal megölette őket (13–17). Aki a saját népével ilyen, az bosszúállóan kegyetlen az elfogott ellenség két királyával is (18–19). Gedeon kegyetlenné lett, és a saját fiát is erre tanította (20). Ettől kezdve, Gedeon ajkán csak szép szólam az, amit győztes népének mond: „Ne én, hanem az Úr uralkodjon rajtatok!” (22–23) Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy nevének említése csak egy szép szólam legyen az ajkunkon, aminek a valósághoz semmi köze!

Jézus Krisztus Igéje jut eszembe, amit a tanítványoknak mondott, akik tüzet akartak kérni a samáriai falura, mert nem fogadták be az Urat: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lukács 9,55–56) Jézus Krisztus szeretete irgalmas szeretet, de nem következmények nélküli szeretet. Mi csak ezt a szeretetet képviselhetjük, hirdethetjük és élhetjük. Ma megtapasztaltam, hogy ezzel a krisztusi szeretettel miként lehet visszaélni, az egyházban is. Ez a visszaélő ítélete. Ami krisztusi szeretettel nem érhető el, az nem is kell, azon nincs áldás!

Szerző: refdunantul  2021.05.20. 04:00

süti beállítások módosítása