A papi és lévita szolgálat kizárólagosan azok kiváltsága volt, akik Lévi törzséhez tartoztak. Itt azonban egy olyan lehetőségről olvasunk, amin keresztül bármely férfi vagy nő Izráelben külön fogadalmat tehetett az Úr előtt, hogy odaszenteli magát az Úr szolgálatára. 

A názírság olyan különleges fogadalom, amelyet hálából, vagy egy feladat elvégzése miatt tettek. A názírság nem feltétlenül szólt egy életre, hanem például csak az adott feladat idejére. A fogadalmat az előírt áldozatokkal meg is válthatták, ha meggondolatlanul tették volna a fogadalmat, vagy a szülők tették volna azt a gyermekükre nézve (3Mózes 27,1–8). Ilyen názír volt Sámson és Sámuel (1Sámuel 1,11).

Az eredeti kifejezés, „názar” azt jelenti: odaszánni. Az odaszánt életnek külső jelei voltak, hiszen az ilyen ember nem ihatott részegítő italt, nem nyírhatta a haját és a szakállát. A külső jel láthatóvá tette az Istennek odaszánt életet. Jézus Krisztus egész életére nézve názír volt, aki bennünket is erre, az Úrnak odaszánt életre váltott meg (Róma 12,1). Életünk minden mozzanata istentisztelet, szent élet, nem azért, mert tökéletesek vagyunk, hanem mert Isten kegyelmében vagyunk, az Övéi vagyunk. Rajtunk van a keresztség külső jele, és bennünk munkál Isten hitet ajándékozó, örök élettel meggazdagító és szolgálatra elhívó Lelkének ereje. 

Sámsonnak sem a hajában volt az ereje, hanem az élő Istennel való közösségében, odaszánt életében (Bírák 16,6). Amikor elerőtlenedik az életünk, akkor vizsgáljuk meg, igazán hiszünk-e? Nem testi elerőtlenedésről van itt szó, mert Isten ereje a mi erőtlenségünk által éri el célját (2Korinthus 12,9), hanem arról, amikor bizonyosságunk roppan meg, és vagy túlzott aktivitásban mindent mi akarunk megoldani, vagy pedig a halálos kedvetlenség lesz úrrá rajtunk. Sámson is akkor gyengült el, amikor az Urával nem számolt már, és halálosan belefáradt a lelke a kísértésbe, mindenbe, és feladta (Bírák 16,16).

Urunk, a Te Igéd igazság és élet (János 17,17), eleveníts meg, szentelj meg bennünket a Te Igéddel (Zsoltárok 119,25), hogy minden nyomorúságunk ellenére hitelesek lehessünk, a Te ügyedet, az örök élet teljességét, örömét, a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó szeretetét képviselve ebben a világban!